Egy új heti rovatot indítunk, melyben filmeket fogunk ajánlani. Minden héten más és más témát járunk körül. És az épp aktuális témakört szerintünk leginkább reprezentáló 5 filmet be is mutatjuk egy kis előzetessel.
Természetesen hűek maradunk önmagunkhoz, és olyan filmeket ajánlunk, melyeket tényleg érdemes megnézni. Lesz szó szociális problémákról, társadalmi konfliktusokról, politikáról, háborúkról, gazdasági válságokról. Szóval minden terítékre kerül, ami a mindennapi életünket át- és átszövi.
Az első részben társadalom- és/vagy rendszerkritikus filmek top 5-ös listáját állítottuk össze.
Társadalom- vagy rendszerkritika?
Sokat vitáztunk arról, hogy létezik-e egyáltalán külön-külön a két fogalom. Lehet-e igazi társadalomkritika rendszerkritika nélkül? Vagy fordítva. Már abban sem értettünk egyet, hogy vajon a rendszerek termelik ki a társadalmakat, vagy a társadalom a rendszereket? Marx, és itt is jó néhány kolléga véleménye szerint a rendszerek hozzák létre a társadalmakat. Azaz a rendszer példáját követi a társadalom. Ha jó a rendszer, akkor a társadalom is javul, ha rossz, akkor a társadalmat lezülleszti a saját szintjére. Miképp az nálunk is látszik.
Vagyunk azért néhányan, akik azt mondták, hogy a társadalmak hozzák létre a rendszereket. Egy normális demokráciában azzal, hogy elmennek szavazni, egy nemnormális rezsimben pedig azzal, hogy nem mennek ki az utcára elzavarni az uralkodót/elnyomót. Miképp az nálunk is látszik.
Abban egyeztünk meg a végén, hogy mindkettő igaz. Egymásra hatnak. A tyúk vagy tojás esete forog fenn.
Abban is egyetértettünk, hogy mi jellemzi a jó rendszer/társadalomkritikát: már nem didaktikus, és még nem hazug. A bemutatásra kerülő filmek, szerintünk a legjobb rendszerkritikus filmek, de a sorrend nem a filmek valós esztétikáján alapul, hanem azon, hogy melyik mennyire mondja keményen az arcunkba a kritikát.
Azt az elején le kell szögezni, hogy nem kerültek a listára a nácizmust, a bolsevizmust fikázó filmek. Miért? Mert most jelen pillanatban nem élünk ilyen közegben. Nem kerültek rá továbbá a 19. századi kapitalizmust, polgári társadalmat, háborút kritizáló filmek sem, hiszen az már annyira régen volt. Nem kerültek rá a modern kapitalizmust bíráló államszocialista filmek sem, hiszen azok az államszocialista rezsimek megbízásából készültek. Magyar filmek sem szerepelnek, mert az az egybehangzó véleményünk, hogy a magyar filmek nagy általánosságban hadilábon állnak a valósággal. Persze tisztelet a kivételnek. /A tanú című film csak azért nincs rajta a listán, mert az máskor fog szerepelni./
Akkor kezdjük el!
5. Gyűlölet
Mathieu Kassovitz által készített remekműről van szó. 1995-ben játszódik, és akkor is készült.
Helyszín: Franciaország, külváros, gettó.
A három főszereplő: egy arab, egy zsidó, és egy néger fiatal.
Van egy olyan generáció, akiknek nincs perspektívája, nincs jövője. Nem hisz semmiben, csak él egyik pillanatról a másikra. Azt az egyet tudja, hogy valami nincs rendben. Nagyon nem tetszik neki a rendszer, a rendszernek pedig ő. A film fő konfliktusforrása a fiatalok és a velük szemben kőkeményen fellépő /hogy mennyire, az a film végén kiderül/ rendőrök csetepatéja.
Mathieu Kassovitz /csak egy kis érdekesség: a rendező édesapja az a Félix Kassovitz, aki a Ludas Matyinak és a Füles magazinnak volt a karikatúristája/ látnokokat megszégyenítő képességekkel mutatja meg 6 évvel korábban, hogy mi fog Párizs külvárosában lejátszódni. A 2000-es évek elején kirobbant harcokra gondolok.
Adott egy szubkultúra, aki nincs tisztában a társadalmi valósággal, csak fuldoklik benne, a társadalomban elfoglalt helyével, nincsen tisztában önmagával, nincsen tisztában a saját lehetőségeivel, a képességeivel, a tehetségével, a céljaival. A lázadásának sincs semmiféle célja. Sem nem destruktív, sem nem konstruktív, szimplán nihilista. És nincs semmije sem, csak a gyűlölet.
A tanulság: rettenetesen fájdalmas képet fest a rendező erről a társadalmi bombáról, ami itt ketyeg közöttünk is, és talán veszélyesebb, mint a merénylők testére szerelt szerkezetek.
A gyűlölet film trailere
4. A burzsoázia diszkrét bája
Luis Buñuel 1972-ben készített filmjéről van szó, amiről, anélkül, hogy spoilerezném, nagyon sokat nem lehet írni. Ez egy kötelező darab. Mindenkinek látnia kell. Egy szürrealista film, mely látszólag a francia arisztokrácia kritikája, valójában azonban annak a nyugat-európai elitnek a kifigurázása, amely mind a mai napig velünk él. Ők azok, akik igazából nem is élnek, már abban az értelemben, ahogy egy „átlagos”, „hétköznapi” ember él. Igazándiból még csak nem is léteznek. Lárvák, akik a szokásaik, gesztusaik mögé bújva igazolják önnön értelmüket.
Anélkül, hogy lelőném a poént, annyit azért elárulhatok, hogy az egész történet álomszerű, nem lehet tudni, hogy a valóságot látjuk-e, vagy csupán a történetet is csak álmodják a szereplők.
A tanulság: a burzsoázia megszűnt. Csak gazdag és szegény prolik vannak, akik ugyanazt a hamburgert zabálják.
A burzsoázia diszkrét bája film trailere
3. Az ügynök halála
Rendezte: Volker Schlöndorff
1985-ben készült film. Arthur Miller azonos című drámájának filmátirata. Minden idők legkeményebb amerika-, illetve kapitalizmuskritikája. Az ügynök maga a szuperkapitalizmus. Egy ügynök soha nem a portékájával házal. Egy ügynöknek saját magát kell eladnia. Ha magát eladta, akkor mindegy milyen termék van nála, vevőre lelt, ha nem akkor semmit sem tud értékesíteni. És ebben a folyamatos színjátszásban szépen lassan az igazi énje feloldódik.
A film legnagyobb tanulsága, hogy nincsen semmi baj az amerikai álommal, csak akkor, ha elhiszed…
Az ügynök halála film trailere
2. A Hálózat
Sidney Lumet 1976-os alkotása. Alapvetően médiakritikus filmnek tekinthető, de olyan velős megfogalmazásokat tartalmaz az egész világról, hogy megérdemelten került a dobogó második fokára. 1976-ban olyan dolgokat kimondani, mint, hogy nincsenek nemzetállamok, csak vállalatok, és azoknak az egyezségei, és, hogy ők befolyásolnak mindent, szerintem nagyon bátor dolog volt. A történet egyébként arról szól, hogy van egy morális, egzisztenciális csődbe jutott műsorvezető, aki arra az elhatározásra jut, hogy élő adásban öli meg magát. Menetközben azonban változtat a tervén, és elkezdi fikázni a kapitalizmust, és magát a fogyasztói társadalmat. Ám a saját maga által választott sorsát nem kerülheti el.
A legbrutálisabb hitelességgel leplezi le a médiumok működésének alapvetéseit. /Szándékosan nem írtam alapelvet/
Tanulság/egyik/: a média nem az az őszinte dolog, mint aminek magát láttatni akarja. És azokkal a hazugságokkal, amikkel traktálnak minket, valójában csak elfedik világunk valós működését.
A Hálózat film trailere
1. A Ricard Nixon merénylet
Niels Mueller 2004-es filmje, ami szerintünk a valaha volt legjobb rendszerkritikus film. Egy megtörtént eset ihlette a rendezőt. Sean Penn alakítja a főszerepet, egy megcsömörlött eladót, kinek elege lett a hazug életből, amit eladóként nap, mint nap átél. És az összes igazságtalanságért Nixont hibáztatja. Mert a főnöke szerint is ő a legjobb eladó, hiszen mindenféle hazugságot el tudott adni. Mint, például, hogy nem küldenek több katonát Vietnámba, hanem hazahozzák őket, ehelyett még többet küldtek ki. / Ismerős nem?/ Szóval egy nap betelik nála a pohár, és elhatározza, hogy eltérít egy repülőgépet és belerepül a Fehér Házba…
Ez egy csodálatos, szomorú dráma, ami azért is kerülhetett az első helyre, mert az összes eddig bemutatott film szerepel benne. Nixon a szuperügynök, aki holttestek tucatjain keresztül jutott az elnöki székbe. aki eladta Vietnámot az amerikaiaknak. Mivel? Azzal, hogy jönnek a rohadt komcsik. A média segítségével. Egy WC tisztítóval házaló ügynök ugyanezt teszi. Azzal adja el neked a fertőtlenítő szert, hogy jönnek a rohadt bacik. A szerencsétlen kisember, akinek nem marad más, mint a gyűlölet.
Tanulság: a főszereplőben van egyfajta eredendő jóság, ártatlanság, valami olyan, ami egy ideális társadalomban előny kéne, hogy legyen, de a mi világunkban ez egy akkora hátrány, hogy pusztulásra van emiatt ítélve.
A Richard Nixon merénylet film trailere
Reméljük, kedvet kaptak ahhoz, hogy valamelyik, esetleg mindegyik filmet megnézzék. Jön a hideg, jönnek az unalmas téli esték…
Néha-néha jól eshet egy-egy tartalommal is bíró filmet betenni a lejátszóba.
Kellemes és tartalmas időtöltést kívánunk!
Utóirat: Úgy tűnhet, hogy csak a nyugatot kritzáló filmeket helyeztünk el az összeállításunkba, de az a helyzet, hogy Észak-Koreán és néhány dél-amerikai államon kívül nagyjában és egészében ilyen rendszerek vannak. Mi most éppen valami más, valami unortodox úton járunk… DE!
Nem attól szabad egy ország, hogy a benne élők kritizálhatják a rendszerüket?
