A mai eszmefuttatást egy találós kérdéssel kezdjük. Tudja-e, hogy kitől származik az alábbi idézet?
„Senki sem lépheti át saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz és mindig csak a pillanatnyi népszerűségére gondol, eltávolodik ö9nmagától, akkor előbb utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.”
Persze, hogy tudja. orbánviktortól…
A harmadik részben az olasz nagyvezérrel Benito Mussolinivel állítjuk párhuzamba mikisviktorunkat:
A fasizmus, mint tudva levő, Mussolini találmánya. Ahogy az ő találmánya is a népet fanatizáló, hergelő, nagy ívű beszédek használata, leginkább erkélyről hangoztatva. Rendkívül jó retorikai képességekkel rendelkezett, amit terjedelmes mellkasának kidüllesztésével és arcának grimaszaival is erősített. Ráadásul Mussolininek volt egy víziója is, mi szerint ez az évszázad – mármint, a XX. – a fasizmus évszázada lesz, és ezen belül Olaszország felemelkedésének és az olasz nép fensőbbségének évszázada, beleértve a történelmi átértékelődést is.
orbán termetre is hasonló, mint Mussolini, csak éppen ő a pocakját dülleszti ki.
Másik hasonlóság, hogy orbán is a nemzet felemelését tűzte ki célul: az ő víziója Európa vezető hatalmává tenni az erre ősi jogon érdemes szittyákat, de, ha az mégsem jön be, legalább önnön személyét elismertetni Európa egyedüli védelmezőjeként.
„A párt teljes méltóságra kívánja emelni a politikai erkölcsöt, hogy a közmorál és a magánerkölcsök a Nemzet életében ne kerüljenek ellentétbe egymással. A Haza kormányzásának dicsőségére törekszik, hogy helyreállítsa annak az erkölcsi alapelvnek az érvényesülését, amely szerint a kormányoknak a közügyeket nem a pártok és klientúráik érdekében kell intézniük, hanem a Nemzet magasztos érdekében.”
„Az a célunk, hogy az ország mielőbb kiutat találjon a csapdából, és úrrá lehessen az elhatalmasodó erkölcsi válságon. Hiszünk abban, hogy a megoldás az erkölcsi rend helyreállítása, ami a politikusok személyes példamutatása nélkül nem valósulhat meg.”
Nehéz eldönteni, hogy melyiket mondta ov és melyiket Mussolini…
Pálfordulásaikban is rengeteg hasonlóság fedezhető fel. Mindketten végigjárták szélbaltól széljobbig az egész palettát.
Mussolini:
anarchista, szindikalista, szocialista forradalmár, nacionalista, fasiszta.
orbán:
radlib, pragmatikus liberális, nemzeti liberális, antiliberális, nemzeti konzervatív, rad populista, fundamentalista.
Az orbáni populizmus számos tekintetben mutat rokonságot a múlt századi fasizmus jelenségeivel. Nem csupán bizonyos jelképek használatáról van szó (ezek sok esetben inkább médiacsalogató effektusok), hanem elsősorban tartalmi elemekről.
Rokon vonás a nacionalizmus. A nemzeti retorika, a nemzeti szimbolika erőteljes – és kirekesztő jellegű – alkalmazása. Az ellenfél nemzetietlen, kívül áll a nemzeten: valójában a nemzet ellensége. A nép ellensége.
Rokon az ellenfél stigmatizálása, az ellene való gyűlöletkeltés és uszítás.
Rokon az iparszerűen és gátlástalanul űzött manipuláció. A modern propagandaeszközök erőteljes használata: egykor a rádióé, most a televízióé. A politikai üzenetek elfogadtatását célzó racionális érvelés helyett az azok besulykolására irányuló monoton ismétlések vég nélküli alkalmazása – az érzelmek és az indulatok felkorbácsolása.
Rokon a vezérkultusz: annak összes antidemokratikus tartalmával és külső megnyilvánulásával.
Rokon az antiliberalizmus. A közösségre való hivatkozás – az individuális szabadság és szabadosság ellenében.
Rokon az állami gondoskodásra, az erőre, a rendre való hivatkozás.
Rokon a gátlástalan ígérgetés, a szociális demagógia.
Rokon az ilyen-olyan tartalmú és formájú tőkeellenesség, a nemzetközi pénzügyi és üzleti körök elleni hangulatkeltés és agitáció.
Rokon a heves idegenellenesség, mindenféle másság elutasítása.
A felsorolt rokon vonások egyike-másika természetesen más politikai áramlatokban is föllelhető. Ám mindez így, együtt csak a két világháború közti és a mai jobboldali populizmusok sajátja.
A végére néhány idézetet tartogatunk a nagyérdemű számára, hiszen van, aki nálunk jobban el tudja mondani, hogy milyen irányba is állt a fidesz:
„Amikor azt olvasom, hogy a korlátlan szabadságot követelik, azt kérdem, hogy álomvilágban élünk-e, vagy józan emberek között? Ha van történelmi dokumentum, akkor ez az, hogy az emberek egész története, kezdve a barlanglakóktól a civilizált, vagy magát annak nevező emberig, az egész történelem tulajdonképpen a szabadság fokozatos korlátozását mutatja. A modern államokban, a műveltség terheltjei között kell, hogy állandóan korlátozzák a szabadságokat, ideértve a mozgási szabadságokat is. A korlátlan szabadságról szóló felfogás egyoldalú, önkényes. A valóságban nem is létezik.”
(Milánó, 1924. okt. 4.)
„Mindenkinek alá kell magát vetnie a fegyelemnek. Ahol azt megtagadják, ott kényszert kell használnunk. Visszautasítjuk azt a demokrata dogmát, hogy mindig csak prédikációkat és beszédeket s többé-kevésbé liberális szólamokat kell hangoztatni. Egy adott pillanatban szükséges, hogy a fegyelem az erőben nyilvánuljon meg.”
(Udine, 1922. szept. 20.)
„Az az érdemünk, hogy a kormányból egy eleven, lüktető szervet alkottunk, mely a nemzeti társadalom életérdekeiért dolgozik; de ez a kormány nem hagyja magát nevetséges párviadalszerű összeütközésekkel lépten-nyomon provokáltatni, mert ez a rendszer az ellenzéket szentté és sérthetetlenné tenné, minden jog fölött rendelkeznék, míg a kormánynak csak az volna a hivatása, hogy kényelmes és türelmes célpontul szolgáljon. Kijelentem, hogy ez teljesen öngyilkos elmélet, és hogy ha ezen elméletben merül ki a szabadelvűség elmélete, akkor nyíltan antiliberálisnak vallom magamat.”
(Róma, 1924. jan. 1.)
„A dolgozóké lesz az elsőség, mert a holnap nemzete a dolgozók nemzete lesz és nem az élősdieké.”
(Róma, 1923. jún. 19.)