Plutarkhosz a „Párhuzamos életrajzok” című művében nem kisebbre vállalkozott, mint, hogy a görög és római múlt uralkodóinak, hadvezéreinek és államférfiainak biográfiáit összeállítsa. A „Párhuzamos életrajzok” minden könyve egy görög és egy római személyiség életrajzát tartalmazza. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok, melyeket az életrajzpár után következő – esetenként elmaradó – összehasonlítás (szünkrészisz) külön is részletez.

Valami hasonlóra készülünk mi is. Annyiban változtatjuk meg az alapgondolatot, hogy a párosok egyik tagja állandó lesz. Ez az elem pedig nem más, mint orbánviktor.

Végignézzük a történelmünk „nagyjait”, kik nem voltak éppenséggel emberbarát, demokráciapárti személyiségek. Párhuzamba állítjuk Horthyval, Kádárral, Ceausescuval, Milosevic-csel, de megnézzük, hogy olasz fronton mi a helyzet, valamint a dél-amerikai térségben élt tábornokvezetők és ov közötti hasonlóságok is terítékre kerülnek.

Az elején elpufogtatjuk az unalomig ismert frázisokat, csak egy kicsit mélyebbre merülünk a mocsárban.

Kezdetnek nézzük meg, hogy milyen hasonlóság van/volt  a Horthy-rezsim és az orbán-rezsim között:

A politikai rendszer

Ami mindkét korszakban hasonló, az a konzervatív gyűjtőpárt abszolút többsége a parlamentben, ez a múlt század 20-as és 30-as éveiben az Egységes Párt, manapság pedig Fidesz. A baloldali pártok mindkét korszakban jelentéktelen kirakatpártokká esnek vissza, jelentősebb befolyás nélkül. Ezzel szemben a szélsőjobboldali erők lényeges kihívást jelentenek, vagy ha úgy tetszik sok fejfájást okoznak a kormánypártok számára, és a tömegbázisuk fokozatosan nő a ’30-as években éppúgy, mint manapság. A választási rendszer is mindkét esetben eléggé torz, aránytalannak mondható, bár eltérő okok miatt. Azonban nem szükséges az ördögöt a falra festeni, a politikai paletta eléggé változatos, a ’30-as évek végén már felerősödtek és hallatták hangjukat a mérsékelt baloldali erők is. Elsősorban a népi írók mozgalmára gondolok, valamint a Nemzeti Parasztpártra és a földosztást szorgalmazó mozgalmakra. Habár a háború elmosta ezeket a törekvéseket, és az 1945-ös választásokon is a jobboldal nyert ugyan,(a Független Kisgazdapárt) de akkorra már jelentős mértékűre duzzadt a baloldal tömegbázisa is. Manapság is rengeteg újító szellemű, a kormánypárthoz viszonyítva (!) baloldalinak mondható csoportosulás létezik, akik teljesen más felfogást képviselnek, mint a kommunista utódpárt, azonban politikai szervezettségük egyelőre gyengének mondható. (Én azt tartom egészséges helyzetnek, ha számos, eltérő irányultságú párt létezik a parlamentben és önmagában egyik sem meghatározó súlyú. Ez sokat segít abban, hogy az érdekellentétek nyilvánossá váljanak és ne a színfalak mögé szoruljanak, valamint abban is, hogy egy időben több kormányzási alternatíva létezzen.)

Politikai háttéremberek

Annak idején volt egy minden tekintetben zseniális mérsékelt jobb oldali felfogású politikus Bethlen István, aki jelentős szerepet vállalt egy működőképes és hatékony politikai rendszer megteremtésében és működtetésében. Manapság viszont inkább árnyékfigurákat találunk és nem nagyon vannak tekintéllyel bíró mérsékelt jobb oldali politikusok a „tökös” kormányfő mellett. Annál inkább hivatalos ideológusok és megmondóemberek a háttérben (Habony) éppúgy, mint a frontvonalban (Lázár, Rogán).

Társadalmi különbségek

Mindkét társadalom jelentős mértékben elitista, a növekvő társadalmi különbségek jellemzik. Óriási csoportok vannak elszigetelt, teljesen kilátástalan helyzetben. (Akkoriban leginkább a „Puszták népe”, manapság egyes aprófalvakban élők tömegei.) Mindkét korszakban megfigyelhető bizonyos mértékű „kasztosodás”, a demokratikus szellemiség hiánya.

Háborús logika, militarizmus

Mindkét korszakban erősödik a háborús logika, annak kifejezése, hogy Magyarországot meg kell védeni az idegen hatalmakkal szemben (Kisantant, Brüsszel) aképp, mint az idegen befolyástól (zsidók, liberálisok, menekültek). A kormánypárti ideológia maga is folyamatosan erősíti ezt a fajta hangulatot, bár itt van egy lényeges különbség: a „megcsonkított” országban teljesen érthető a bekerítettség érzete. Manapság azonban inkább a politikai eszköztár része a hangulatkeltés, a harc hangsúlyozása másokkal szemben. Ez több dologra is alkalmas: egyrészt azt az érzetet kelti, hogy a kormányunk tökéletesen képviseli az ország érdekeit, másrészt pedig úgy tűnhet, hogy országunk nemzetközi politikai befolyása sokszorosa annak, amit a mérete mutat. (Ez egy rettentő csalóka dolog, mert minden korszakban a nagyhatalmak szerepe a meghatározó, a többiek csak statisztálnak az ő döntéseikhez.) Hátránya ennek a hangulatkeltésnek, hogy politikai és társadalmi csőlátást, egy teljesen beszűkült gondolkodást hoz létre, amelynek a következményei a II. világháború során teljesen világosak, és manapság sem segítik elő a legkisebb mértékben sem az ország problémáinak megoldását.

Gazdasági élet

Mindkét korszakra jellemző bizonyos mértékű protekcionizmus, piacvédelem, amely (gyenge lábakon álló gazdaságról lévén szó) inkább segíti a gazdaság fejlődését, mint hátráltatja. Akkor is és ma is egész régiónkat jellemezte a belső piac védelme, bár ennek eszközei a két korszakban nyilvánvalóan sokban kell, hogy különbözzenek. Éppúgy, mint a ’30-as években, az állam ma is nagy szerepet játszik nálunk (és a régiónkban) a gazdasági erőviszonyok szabályozásában. Azonban amíg ez a Horthy-korszakban egyértelműen dinamikus fejlődést eredményezett, manapság a beavatkozás kontra produktív, a gazdasági dinamizmus erősen kérdőjeles.

Miben teljesen más?

A Horthy-korszak a kor nívójához képest jobban ösztönözte a tehetségek kibontakozását mint az manapság jellemző. A kulturális élet pezsgőbb és élet telibb volt, nem uralkodott el a pesszimizmus. Az elcsatolt területekről jelentős humán tőke áramlott az országba, amely emelte a nívót, míg manapság a dinamikus emberek jó része inkább külföldön próbál szerencsét.

A végére egy kis összefoglaló:

Amiben a két korszak eléggé hasonlít egymásra:

-Politikai rendszer

-Vezérelv („Horthy-apánk” ill. „a Viktor”)

-Torz választási rendszer és politikai részvétel

-A sokszínű politikai gondolkodás a parlamentben nem jelenik meg

-Elitizmus, növekvő társadalmi különbségek

-Kormányzati ideológia sulykolása, ellenségképek és háborús logika dominanciája a közéletben

-Erős gazdasági protekcionizmus

 Amiben a két korszak jelentősen eltér:

-A politika céljai hasonlóak, azonban eszközrendszere teljesen más az eltérő korszakokban

-A gazdaság fejlődése a Horthy-korszakban egyértelműbb, dinamikusabb

-A kulturális életben és az oktatás fejlesztésében az akkori teljesítmények jelentősebbek (nemzetközi összehasonlításban is), és hosszú távon kedvező folyamatokat indítottak el

-A kivándorlás/bevándorlás mérlege pozitívabb, a társadalom egészében egységesebb és optimistább volt mint manapság.

Mindezek eredményeként a Horthy-korszakban a magyar társadalom emelkedőben volt, ma pedig egyértelműen süllyed.