Érzések – Gondolatok egy élőhalott országból

Arra gondoltunk, oké hazudok, arra gondoltam, hogy indítok egy új rovatot. A címe az lesz, hogy Érzések.

Első körben a saját érzéseimet fogom virtuális papírra vetni. Az országunk helyzetét illetően.

Azt szokták mondani, hogy Hollywood a hazugságok városa. Ott minden talmi, ott minden a színjátszásról, a megtévesztésről szól. Ezt a gondolati fonalat követve azt merem mondani, hogy Magyarország Európa Hollywoodja.

Hogy miért? Íme:

Először is, az országunknak nincs igazi bal meg jobb oldali pártja. Nincs, nem is volt soha, és csak az ördög tudja, hogy lesz-e valaha. A magát baloldalinak hazudó pártok közül az mszp és a dk a legszemérmetlenebb, hiszen a legtöbbjük a vagyonát az első privatizációs hullámban szerezte. A módszerváltoztatás utáni években. A szociális érzékenységet még hírből sem ismerik. Akár a szolidaritást.

Elég csak, mondjuk Szanyi Tiborra gondolni, aki milyen „profi” módon mentette meg a magyar nehézipart, és aki néha meghív néhány goj-motorost Brüsszelbe.

Vagy Kovács Lászlóra, aki szerint köztudott, hogy a fogolykínzásokon át vezet az út a demokráciába.

A privatizációra visszatérve Márai Sándornak vagy egy pontosan ide illő idézete: „A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem veszélyesebb, mint egy bukott eszme képviselője, aki már nem az eszményt menti, hanem a zsákmányt.”

Vagy nézhetjük a Bokros-csomagot is. Akkoriban nagy slamasztikában volt az ország. Ténykérdés, hogy tenni kellett valamit, de a legszegényebbek megsanyargatása, a 15 évvel későbbi Mónika show szereplőinek kitermelése volt a megfelelő út, hát, mint baloldali érzelmű ember, ezt erősen megkérdőjelezném.

Vagy nézhetjük Gyurcsány nyugdíjasokat érintő intézkedéseit. A félmilliós nyugdíjat kapó és a negyvenezer forintot kapó is ingyen utazhasson, miközben a 14 évestől bérletet kér az ellenőr. Ez nem szociális politika, ez hatalmi politika.

Vagy, mondjuk Zuschlag Jánost kiküldeni egy holokauszt megemlékezésre. Rogán Antal 1.0.

Vagy Simon Gábort is említhetném, ki az Éhség-menet vezére volt. Én továbbgondolva, azt javaslom, hogy szervezzék meg a Hataloméhség-menetet.

Van egy érdekes minta:

amikor az mszp lehetőséget kapott, hogy Horn Gyula után 2002-ben újra miniszterelnököt adjon az országnak, akkor az evidens volt számukra, hogy egy baloldali, szolidáris, teljesen hiteles jelölt legyen, ezért választottak maguknak egy milliárdost, aki a rendszerváltást követően mindenféle privatizációs, homályos ügyletek révén, pártpolitikai kapcsolatait felhasználva lett gazdag. Ő volt Medgyessy Péter.

Aki bukása után nem segítette, hanem támadta az mszp-t. Ebből szerencsére tanultak, így 2004-ben egy baloldali, szolidáris jelöltet állítottak, aki, a rendszerváltást követően mindenféle privatizációs, homályos ügyletek révén, pártpolitikai kapcsolatait felhasználva lett gazdag.

Ő volt Gyurcsány Ferenc, aki, miután kivált az mszp-ből egy új párttal elkezdte fikázni a régieket.

Utána következett Bajnai Gordon, aki szintén egy milliárdos, ki a rendszerváltást követően mindenféle privatizációs, homályos ügyletek révén, pártpolitikai kapcsolatait felhasználva lett gazdag. És aki miután eltávozott a soraikból kívülről kezdte teleszórni mindenféle bántalmakkal az mszp-t.

A magyarországi baloldal nyűgnek érzi a baloldaléiság eszményeit.

A sor azonban itt még nem ér, nem érhet véget. A következő kis szösszenetemben a jobboldalt veszem górcső alá, azután meg a szélsőjobbot….

Folytatása következik a fidesszel…

Utóirat: Van egy mondás: Madarat tolláról, embert barátjáról.

Én ezt egy kissé átírtam: Madarat tolláról, kormányt ellenzékéről.